doux.co.uk

Saturday, 25-Dec-21 17:23:26 UTC

Ezzel összesen két probléma van. Persze, szeretjük, ha nehéz a játék, többek közt (de nem csak emiatt) vagyunk rajongói ennek a bizonyos műfajnak. DE. A The Surge utolsó két nagyobb helyszíne olyan nehézségi fokozatot tol a képünkbe, olyan mennyiségű, egy ütéssel ölő ellenségek garmadáját ereszti az emberre, hogy végig lehet ugyan tolni őket véres verítékkel, de a játékélmény nagyon megsínyli ezt a pár órát. A másik probléma többé-kevésbé ugyanezzel kapcsolatos. Mivel a mezei ellenségek általában és állandóan kemények, a The Surge-ből hiányzik a Miyazaki-játékokban professzori hozzáértéssel adagolt tempó, amely segít neked megismerni, felmérni, megemészteni az egyes szinteket, új ellenségeket, magát a teljes játékot. Itt szüntelen, gépi erőszakossággal kapod a képedbe az agressziót, ami hosszú távon elfásít, illetve kellemetlen módon frusztrál. Utóbbin nem segít, hogy a The Surge-ből hiányzik a környezet felfedezéséből adódó varázslat. Maguk a pályák nincsenek rosszul kifundálva, sőt, mikor ráakadsz egy eldugott rövidítésre, örömödben még akár fel is kiáltasz.

TESZT: The Surge

  1. The surge ps4 teszt
  2. Gastroferm Pet probiotikum+vitamin por 100 g - Vet-Plus Álla
  3. Szolnoki Programok - Szolnok, Hungary
  4. TESZT: The Surge
  5. Punci - Celeb képek
  6. Mikor tavasz
  7. 1021 budapest hűvösvölgyi út 165
  8. A Suzuki 125 ccm-es motorjai - Motoralkatrész webáruház

The Surge 2 teszt – Sci-fi Dark Souls - ismertető/teszt - PlayDome online játékmagazin

the surge ps4 teszt

Az egyes szinteken általában csak egy checkpoint (medbay) van, és ahogy haladunk előre, egyre több shortcutot nyithatunk ki, vissza ehhez a kiindulóponthoz. Ez leginkább az első Dark Souls elejére hasonlít, amit ugyanebből az okból szoktak dícsérni. Már az első részre is jellemző volt ez a pályatervezés, és óriási pirospont, hogy itt is megtartották. A cikk elején említettem néhány lehetséges kritikát a harcrendszerrel kapcsolatban. Ezeket a folytatás többnyire megoldja. A harcrendszer egyedi megoldása, a testrészlevágós farmolás megmaradt, a kapcsolódó részeket alakították át egy kicsit. Az első részben bizonyos implantkombinációkkal el lehetett érni, hogy a batteryből visszatölthessük a gyógyító injectable-t. Ez most már alapfunkció, így nem kell abbahagyni a felfedezést a játék elején se, mert kifogytunk a gyógyító tárgyakból, akár rögtön harc közben is vissatölthetjük, ha van elég battery power. (Azonban a tutorial bosst így is rig nélkül kell legyőzni. ) Ezért már drónunk sem a batteryről megy, hanem külön lőszere van, ami pihenéskor visszatöltődik, felfedezés közben viszont lőfegyveres ellenségektől szerezhetünk be még pluszba.

The surge 2 teszt

the surge 2 teszt

Csak a zsákmányolt fejlesztési pontokat ejtjük el - ezért is kell folyamatosan visszatérnünk a Medbaybe, felhasználni, vagy biztonságba helyezni őket. Különben minek harcolni. A fejlesztési pontok kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Ezekkel tudjuk legyártani az új felszereléseinket és erősíteni a már meglévőket, illetve ezekkel lehet az exoskeleton energiaszintjét is növelni, így használva vele egyre több implantátumot. A felszerelések között mindenféle védelmi és harci kiegészítők, illetve fegyverek vannak, míg az implantátumok különleges képességeket adnak nekünk. Az exoskeletont modulárisan fejlesztve a segítségükkel kaphatunk magától lassan, vagy gombnyomásra gyorsan újratöltődő életet, nagyobb erőt, több staminát és energiát, vagy rejtett kincsekhez érve automatikusan bekapcsoló figyelmeztetőt. És akkor a többi újdonságról, vagy a később megszerezhető saját kis drónról még nem is beszéltem. Fejlődni remek érzés. Ahogy látjuk hősünket, hogy egyre teljesebb az exoskeletonja, és jobb minden felszerelése, ahogy több óra tápolás után sikerül kiállni egy legyőzhetetlennek hitt főellenséggel, és el is pusztítani végre, ahogy újabb és újabb helyszíneket látogatunk meg, az baromi jó tud lenni.

The Surge - Technológiai szlalom [PS Plus] theGeek.hu

Elég az hozzá, hogy elindulsz kideríteni, mi történt - ám ehhez őrült robotok és vasba zárt ex-humánok hordáin kell keresztülvágnod magad. A történet, a játék háttere sajnos randa szakmai kifejezéssel élve "alul van írva". Kezdetben még ott él benned a remény, hogy egyfajta komplex, urambocsá a társadalmat vagy a kapitalizmust kritizáló sztoriba csöppentél, amely a saját direkt és indirekt eszközeivel megpróbál majd arról mesélni, hogyan szipolyozza ki az egyént a vállalati szféra, hogy hiába van mindenhol "human resource"-os, a human resource, az igazából csak számok szintjén számít, és ha valakivel egy cég valamit megtehet, azt meg is teszik. Mindez illúzió marad, ami a The Surge-nek kb. a közepétől szépen elillan: hiába vannak úton-útfélen mindenféle hangfelvételek elszórva, és hiába botlunk bele NPC-kbe, a sztori felszínes, a mondanivaló sekélyes, a háttér unalmas marad. Kicsit az az érzése van az embernek, mintha a játék készítői csak azért kerítettek tessék-lássék történetet a harci mechanizmusok köré, mivel úgy gondolták, hogy ezt egyesek elvárják tőlük - és a fantáziájukból meg a vállvonogatós lelkesedésükből ennyire telt.

A Bloodborne PS4-exkluzív, ráadásul egyszeri kaland, a Dark Souls-sorozat meg a végéhez ért, így a hasonló stílusú játékok rajongói könnyek között ülve várják a messiást. Úgy tűnt, a Surge veszi magára ezt a szerepet, de a síró fanokat mosoly helyett inkább zokogásra késztette a Deck13 új alkotása. A német fiúk és lányok láthatóan nagy kedvelői és tisztelői a FromSoftware munkásságának, elvégre a City Interactive gondozásában megjelent Lords of the Fallen (2016/12-es számunk teljes játéka volt, szóval pótold, ha még nincs meg) le sem tagadhatja, honnan az ihlet, mi volt a példakép. Hogy, hogy nem, a fejlesztők összerúgták a port a kiadóval, majd a fejlődőképes, de átlagban mindig valamit elbaltázó francia Focus Home-hoz csatlakoztak, miközben a Lords jogai a CI birtokában maradtak. Nem csoda hát, ha a csapat valami újba, mégis régibe vágta a fejszéjét, és bizony ez lett a The Surge, ami a megszokott játékmenetet és rideg kihívást keverte a sci-fi műfajával, az exo ruhák világával, ami tulajdonképpen üdítő színfoltja lehetett volna a zsánernek.